Nyaralás – Murphy törvényei

1.0Babavidék - Gyerekfalu - Oxigén Hotel**** Noszvajhttps://babavidek.cafeblog.huAngyalLhttps://babavidek.cafeblog.hu/author/angyall/Nyaralás – Murphy törvényei<div style="text-align: justify"></div><div style="text-align: justify"> </div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Már januárban befizettük idei, nyári nyaralásunkat Törökországba. Nem bíztunk semmit a véletlenre, már 4 éve nem nyaraltunk külföldön, úgyhogy izgatottan vártuk a júliust!</span></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Péntek délelőtti indulás. Szerda estére kicsi lányom (2 éves) hője 38,6. Szuper!!! Murphy! <br />Közöltem férjemmel, hogy irány az ügyeletes kórház, hiszen másfél napunk van arra, hogy legalább láztalanná tegyük a kis drágát! Hááát, bizony nem fogadtak minket szívélyesen, és még kérdőre is vontak, hogy miért is nem megyek holnap a háziorvoshoz! Sikerült fél perc alatt megemelniük a vérnyomásomat… <br />Végül kiderült, hogy nagyon is jól tettük, hogy bevittük, ugyanis középfülgyulladása van egy kis torokgyulladással megspékelve! Antibiotikum! A következő nap már csak egyszer volt hőemelkedése, az utazás napjától pedig semmi! Hatott a gyógyszer, győzelem!!!</span> </div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">A repüléstől tartottunk – hogyan fognak reagálni rá a gyerekek? A nagyobb (5,5 éves) nagyon élvezte, a kisebb fel se vette, ő csak menni akart le-fel, oda-vissza a gépen. </span></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Semmi gondja nem volt magával a repüléssel, meg se érezte se a felszállást, se a leszállást, csak a biztonsági öves részek nem tetszettek neki, mert fél percig nem tud megülni a popsiján.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="300" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11222127_914620551912572_641355893312634231_n-300x225.jpg" width="400" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">A repülés után következett a nehezebb része a dolognak: transzfer a repülőtől a szállásig. Az utazási iroda szerint 2 óra, amiből a valóságban 3,5 óra lett. Na, ezt már mind nehezen toleráltuk! </span></div><div style="text-align: center"><span style="color: #38761d"><span style="color: #93c47d"><b><span style="font-size: large">Este fél 10 után érkeztünk meg!</span></b></span> </span></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Minden nyaralásban az első megpróbáltatás az odaút. 2 gyerekkel nagyon nem egyszerű, még akkor sem, ha a nagyszülők is velünk vannak és mindent bevetnek, hogy amennyire csak lehetséges kellemessé tegyék az utazást a kicsiknek. Mi felnőttek sosem fáradhatunk el, pedig…</span></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Az ott töltött napok nagyon jók voltak! A nagyobb kapott két karúszót, és egész nap alig láttuk őt. Ki sem lehetett robbantani a medencéből, és a hozzá tartozó 3 csúszdáról – sokszor már hiányzott a gyerekem! </span></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d"><br /></span></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="400" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11754268_914629355245025_8893250908220340928_n-225x300.jpg" width="300" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="300" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11796209_914625428578751_678285668214753398_n-300x225.jpg" width="400" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">A kisebb után egyfolytában rohangáltunk, veszélyérzet nulla. Minden este hatalmas séták a bazár forgatagában. Irigykedve néztem a babakocsis turistákat, akiknek gyermekeik (legyen az fél éves, vagy éppen 3) jókat szundítottak, miközben szüleik tolták őket. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="400" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11796220_914625915245369_693681234664857274_n-225x300.jpg" width="300" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Az én lányomnak esze ágában nem volt elaludni, egyszer sem – Murphy -, így általában 11 és éjfél között érte az álom, az ágyban. Ennek az lett az eredménye, hogy hiába aludt délután, az éjjeli kevesebb alvás miatt napról napra nyűgösebb lett.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="300" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11094324_914625508578743_3223466894093329485_n-300x225.jpg" width="400" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">A negyedik nap ebédjénél a nagy kezében kettétört a tányérja. A fele a kezében maradt, a fele a lábfejemre esett, törött élével - Murphy. Egy centi széles és jó mély seb, vér… Orvos, fertőtlenítés, kötözés, elájulás, fürdés nuku! A következő napon azért kitaláltuk, hogy bezacskózzuk a lábam, mégse maradjak már ki a pancsolásból! Persze átázott! Aztán az utolsó előtti napon már nem is érdekelt, átázik-e vagy sem. </span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><img border="0" height="300" src="https://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11800174_914626655245295_1046061195650321181_n-300x225.jpg" width="400" /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><span style="color: #38761d">Hazaindulásunk kora reggelén a kisebb ismét forró volt - Murphy. Lázmérő már elcsomagolva, viszont a gyógyszerek a bőrönd tetején, úgyhogy lázcsillapítás. A transzfer most csak két és fél óra volt, a kislány aludt. A repülő út hosszabbnak tűnt, mint odafele, pedig nem volt az <span style="font-family: Wingdings"><span>J</span></span> ! Megérkeztünk fáradtan, koszosan, de boldogan, hiszen: </span></div><div style="text-align: center"><span style="color: #38761d"><span style="color: #93c47d"><b><span style="font-size: large">HOME SWEET HOME! </span></b></span><a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a></span></div>richhttps://babavidek.cafeblog.hu/files/2015/07/11222127_914620551912572_641355893312634231_n-150x150.jpg150150